2-1-3 egri

---

2.1.3 Török Bálint fogságba ejtése az oszmánok által – Gefangennahme von Bálint Török durch die Osmanen

---

1. Buda elfoglalása után a szultáni tábor nem bontott sátrat, mert a hadjárat legfontosabb művelete még hátravolt, és ez a művelet egyetlen emberre irányult. – Nach der Einnahme Budas brach das sultanische Lager die Zelte nicht ab, denn die wichtigste Handlung des Feldzugs stand noch aus, und sie galt einem einzigen Manne.

2. A hadtörténet rendszerint a várak elestét jegyzi fel, holott a döntő fogások gyakran egy-egy személy körül zárulnak be. – Die Kriegsgeschichte verzeichnet gewöhnlich den Fall der Burgen, dabei schließen sich die entscheidenden Griffe oft um eine einzelne Person.

3. Török Bálint ekkor negyvenéves elmúlt, és Magyarország legvagyonosabb, legkatonásabb és legkiszámíthatatlanabb főura volt. – Bálint Török war damals über vierzig Jahre alt und der reichste, kriegerischste und unberechenbarste Magnat Ungarns.

4. Szigetvár, Debrecen, Somogy és a Dunántúl jelentős része tartozott hozzá, vagyis egy középhatalomnyi erő egyetlen akarat alatt. – Szigetvár, Debrecen, das Komitat Somogy und ein beträchtlicher Teil Transdanubiens gehörten ihm, mithin die Kraft einer Mittelmacht unter einem einzigen Willen.

5. Aki ekkora erőt birtokol, az nem lehet semleges, mert a semlegesség kizárólag a gyengék luxusa. – Wer eine solche Macht besitzt, kann nicht neutral sein, denn die Neutralität ist ausschließlich der Luxus der Schwachen.

6. Pályája során többször váltott oldalt Ferdinánd és Szapolyai között, és ezt a kortársak sem tekintették különösnek. – Im Laufe seiner Laufbahn wechselte er mehrfach die Seite zwischen Ferdinand und Szapolyai, und selbst die Zeitgenossen fanden daran nichts Besonderes.

7. A kettős királyság korában a hűség nem erkölcsi állandó volt, hanem folyamatosan újratárgyalt viszony két bizonytalan hatalom között. – Im Zeitalter der Doppelkönigswahl war die Treue keine sittliche Konstante, sondern ein fortwährend neu verhandeltes Verhältnis zwischen zwei ungewissen Mächten.

8. A későbbi nemzedékek árulást emlegettek, pedig az adott helyzetben az oldalváltás nem bűn volt, hanem a fennmaradás technikája. – Spätere Geschlechter sprachen von Verrat, obwohl der Seitenwechsel in jener Lage keine Sünde war, sondern die Technik des Überlebens.

9. A szultán mindezt pontosan tudta, és éppen ezért nem az árulót látta benne, hanem a veszélyt. – Der Sultan wusste dies genau, und eben darum sah er in ihm nicht den Verräter, sondern die Gefahr.

10. A keleti államrezon nem a múltbeli hűtlenséget bünteti, hanem a jövőbeli cselekvőképességet semlegesíti. – Die östliche Staatsräson bestraft nicht die vergangene Untreue, sondern schaltet die künftige Handlungsfähigkeit aus.

11. Egy elfoglalt ország akkor válik tartósan birtokolhatóvá, ha kiemelik belőle azt a néhány embert, aki köré sereg gyűlhetne. – Ein erobertes Land wird erst dann dauerhaft besitzbar, wenn man jene wenigen Männer aus ihm heraushebt, um die sich ein Heer sammeln könnte.

12. Buda elfoglalása fal ellen irányult, Török Bálint elfogása azonban a magyar ellenállás gerince ellen. – Die Einnahme Budas richtete sich gegen eine Mauer, die Gefangennahme Bálint Törökʼs jedoch gegen das Rückgrat des ungarischen Widerstandes.

13. Ezért nem tévedés azt állítani, hogy augusztus utolsó napjaiban nem a város esett el elsősorban, hanem egy hadvezér. – Darum ist es kein Irrtum zu behaupten, in den letzten Augusttagen sei nicht in erster Linie die Stadt gefallen, sondern ein Feldherr.

14. A vacsora estéjén a sátrak között zene szólt, és a magyar urak lassanként vették észre, hogy a kíséretük elfogyott. – Am Abend des Gastmahls erklang Musik zwischen den Zelten, und die ungarischen Herren bemerkten erst nach und nach, dass ihr Gefolge dahingeschwunden war.

15. Fráter Györgyöt, Petrovics Pétert és a többieket másnap elbocsátották, Török Bálintot azonban nem szólították. – Frater György, Péter Petrovics und die Übrigen entließ man am folgenden Tage, Bálint Török hingegen rief man nicht auf.

16. A ki nem mondott név a keleti udvarban ítéletet jelentett, és aki a felsorolásból kimaradt, az már el volt különítve. – Der nicht ausgesprochene Name bedeutete am östlichen Hofe ein Urteil, und wer in der Aufzählung fehlte, war bereits ausgesondert.

17. Nem közölték vele, hogy fogoly, nem vették el a kardját, és a sátrába sem állítottak őrt az első órákban. – Man teilte ihm nicht mit, dass er gefangen sei, nahm ihm den Säbel nicht ab und stellte auch in den ersten Stunden keine Wache vor sein Zelt.

18. A fogság ekkor még csak egy hiány volt: a távozás engedélyének hiánya, amelyet senki sem tagadott meg, mert senki sem adott meg. – Die Gefangenschaft war zu diesem Zeitpunkt nur ein Fehlen: das Fehlen der Erlaubnis zum Aufbruch, die niemand verweigerte, weil niemand sie erteilte.

19. A hatalom akkor a legerősebb, amikor nem kell parancsolnia, mert az alárendelt már magától nem mozdul. – Die Macht ist dann am stärksten, wenn sie nicht befehlen muss, weil der Untergebene sich schon von selbst nicht mehr rührt.

20. Gárdonyi ezt a jelenetsort a regény leglassabb tempójában írja meg, és a lassúság maga a fojtogatás ábrázolása. – Gárdonyi gestaltet diese Szenenfolge im langsamsten Tempo des Romans, und die Langsamkeit ist selbst die Darstellung des Erstickens.

21. A tábor nem börtön, mégis kijárat nélküli, mert nem a fal tartja bent az embert, hanem a körülállók udvariassága. – Das Lager ist kein Kerker und dennoch ohne Ausgang, denn nicht die Mauer hält den Menschen fest, sondern die Höflichkeit der Umstehenden.

22. A második napon ajándékokat hoztak: kaftánt, lovat, drágaköves szablyát, mintha valami magas kitüntetés készülne. – Am zweiten Tage brachte man Geschenke: einen Kaftan, ein Pferd, einen edelsteinbesetzten Säbel, als bereite sich eine hohe Auszeichnung vor.

23. Az ajándék a keleti diplomáciában sohasem ártatlan, mert az elfogadás mindig alárendelő aktus, a visszautasítás pedig hadüzenet. – Das Geschenk ist in der östlichen Staatskunst niemals unschuldig, denn die Annahme ist stets ein Akt der Unterordnung, die Zurückweisung aber eine Kriegserklärung.

24. Török Bálint elfogadta a kaftánt, és ezzel a mozdulattal a saját fogságát is elfogadta, mert más választása nem volt. – Bálint Török nahm den Kaftan an, und mit dieser Gebärde nahm er auch die eigene Gefangenschaft an, denn eine andere Wahl blieb ihm nicht.

25. A regényben ez a pillanat egyetlen fél mondat, a történelemben viszont egy évtized szenvedésének kezdete. – Im Roman ist dieser Augenblick ein einziger halber Satz, in der Geschichte hingegen der Beginn eines Jahrzehnts des Leidens.

26. Gergely a sátor előtt várakozott, és látta, hogy a gazdája arca megváltozik, jóllehet egyetlen szó sem hangzott el. – Gergely wartete vor dem Zelt und sah, wie sich das Gesicht seines Herrn veränderte, obgleich kein einziges Wort gefallen war.

27. A gyermeki megfigyelés itt pontosabb minden krónikánál, mert a gyermek nem az eseményt látja, hanem az arcot. – Die kindliche Beobachtung ist hier genauer als jede Chronik, denn das Kind sieht nicht das Ereignis, sondern das Antlitz.

28. Gárdonyi egész történelemszemlélete ebben az eljárásban rejlik: a nagy politikát mindig egy alacsonyabb szemmagasságból mutatja. – Gárdonyis gesamte Geschichtsauffassung liegt in diesem Verfahren: Die große Politik zeigt er stets aus einer niedrigeren Augenhöhe.

29. Aki felülről néz, összefüggéseket lát, aki alulról, az következményeket, és a regény az utóbbit tartja igazabbnak. – Wer von oben blickt, sieht Zusammenhänge, wer von unten, sieht Folgen, und der Roman hält das Letztere für wahrer.

30. A harmadik napon a főurat átvezették a nagyvezír sátrába, és onnan már nem tért vissza a sajátjába. – Am dritten Tage führte man den Magnaten in das Zelt des Großwesirs hinüber, und von dort kehrte er nicht mehr in das seine zurück.

31. Ekkor közölték vele, hogy a szultán vendégként magával viszi Konstantinápolyba, ahol méltó ellátásban lesz része. – Nun eröffnete man ihm, der Sultan nehme ihn als Gast mit nach Konstantinopel, wo ihm eine würdige Versorgung zuteilwerde.

32. A „vendég” szó ebben a mondatban ugyanazt a szerepet játssza, mint az „egyelőre” a királyfi ügyében. – Das Wort „Gast“ spielt in diesem Satze dieselbe Rolle wie das „vorläufig“ in der Angelegenheit des Königssohnes.

33. A hatalmi nyelv mindig eufemizmusokból épül, és minél szelídebb egy kifejezés, annál végérvényesebb, amit takar. – Die Sprache der Macht baut sich stets aus Beschönigungen auf, und je milder ein Ausdruck ist, desto endgültiger ist das, was er verdeckt.

34. Török Bálint nem tiltakozott, nem könyörgött, és a kortárs források egybehangzóan hallgatásáról tudósítanak. – Bálint Török widersprach nicht und flehte nicht, und die zeitgenössischen Quellen berichten übereinstimmend von seinem Schweigen.

35. A hallgatás a legyőzött ember utolsó tulajdona, mert ez az egyetlen, amit a győztes nem vehet el tőle. – Das Schweigen ist der letzte Besitz des Besiegten, denn es ist das Einzige, was der Sieger ihm nicht nehmen kann.

36. Két fia, János és Ferenc, ekkor még szabadon volt, és az apa minden gondolata rájuk irányult. – Seine beiden Söhne, János und Ferenc, waren zu dieser Zeit noch frei, und alle Gedanken des Vaters richteten sich auf sie.

37. A regényben a két fiú Gergely játszótársa volt, és így a történelmi csapás egy gyermekbarátság szövetén keresztül válik érzékelhetővé. – Im Roman waren die beiden Knaben Gergelys Spielgefährten, und so wird der geschichtliche Schlag durch das Gewebe einer Kinderfreundschaft hindurch spürbar.

38. Az író nem statisztikával mér, hanem viszonyokkal, mert a veszteséget csak az érti meg, akinek volt mit veszítenie. – Der Dichter misst nicht mit Zahlen, sondern mit Beziehungen, denn den Verlust begreift nur, wer etwas zu verlieren hatte.

39. Az utolsó üzenet, amelyet a főúr a családjának küldött, arra intett, hogy Szigetvárt semmiképpen ne adják fel érte cserébe. – Die letzte Botschaft, die der Magnat seiner Familie sandte, mahnte, man solle Szigetvár unter keinen Umständen als Gegenleistung für ihn preisgeben.

40. Ez a mondat teszi őt tragikus hőssé, mert benne az ember tudatosan mond le a saját szabadságáról egy erősség javára. – Dieser Satz macht ihn zum tragischen Helden, denn in ihm verzichtet ein Mensch bewusst auf die eigene Freiheit zugunsten einer Festung.

41. A vár, amelyet így megmentett, huszonöt évvel később Zrínyi Miklós alatt lett a magyar hősiesség legfényesebb helyszíne. – Die Burg, die er auf diese Weise rettete, wurde fünfundzwanzig Jahre später unter Miklós Zrínyi zum glänzendsten Schauplatz ungarischen Heldenmutes.

42. A történelem összefüggései ritkán láthatók a jelenben, és aki áldozatot hoz, sohasem tudja, mit alapoz meg vele. – Die Zusammenhänge der Geschichte sind in der Gegenwart selten sichtbar, und wer ein Opfer bringt, weiß niemals, was er damit begründet.

43. Szeptember elején a szultáni had megindult délnek, és a menetoszlop közepén egy jól őrzött szekér haladt. – Anfang September setzte sich das sultanische Heer nach Süden in Bewegung, und in der Mitte der Marschsäule fuhr ein wohlbewachter Wagen.

44. A magyar főurat nem láncolták meg, nem alázták meg nyilvánosan, és ez a kímélet rangjának szólt, nem a személyének. – Den ungarischen Magnaten legte man nicht in Ketten und demütigte ihn nicht öffentlich, und diese Schonung galt seinem Rang, nicht seiner Person.

45. A rabságnak fokozatai vannak, és a legmagasabb fokozat mindig a legkényelmesebb, ugyanakkor a legreménytelenebb is. – Die Gefangenschaft kennt Abstufungen, und die höchste Stufe ist stets die bequemste und zugleich die aussichtsloseste.

46. Az út Nándorfehérváron, Szófián és Drinápolyon át vezetett, és hetekig tartott a poros balkáni hadiúton. – Der Weg führte über Belgrad, Sofia und Adrianopel und dauerte Wochen auf der staubigen Heerstraße des Balkans.

47. Minden megtett mérföld egy-egy fokkal csökkentette a visszatérés esélyét, mert a távolság maga is a fogság része. – Jede zurückgelegte Meile verminderte die Aussicht auf Rückkehr um einen Grad, denn die Entfernung selbst ist ein Teil der Gefangenschaft.

48. Gergely ekkor már a nádasban bujkált, és soha többé nem látta viszont azt az embert, aki apja helyett apja volt. – Gergely hielt sich zu dieser Zeit bereits im Schilf verborgen und sah jenen Mann niemals wieder, der ihm anstelle des Vaters Vater gewesen war.

49. A regény szerkezete itt egy második árvaságot ábrázol, amely súlyosabb az elsőnél, mert ezt már tudatosan éli meg. – Der Aufbau des Romans stellt hier eine zweite Verwaisung dar, die schwerer wiegt als die erste, weil er sie nun bewusst durchlebt.

50. Az első árvaság elvette az anyját, a második a hazáját és a példaképét, és a kettő között alig telt el hat esztendő. – Die erste Verwaisung nahm ihm die Mutter, die zweite das Vaterland und das Vorbild, und zwischen beiden lagen kaum sechs Jahre.

51. Konstantinápolyban a Héttorony börtönébe zárták, amelyet a törökök Jedikulénak neveztek. – In Konstantinopel sperrte man ihn in das Gefängnis der Sieben Türme, das die Türken Yedikule nannten.

52. Ez az erőd nem közönséges tömlöc volt, hanem az állami foglyok háza, ahol követek, hercegek és bukott vezérek éltek. – Diese Festung war kein gewöhnlicher Kerker, sondern das Haus der Staatsgefangenen, in dem Gesandte, Fürsten und gestürzte Feldherren lebten.

53. A falai között nem kínozták az embert, csak megfosztották a jövőjétől, ami a lassúbb és biztosabb eljárás. – Innerhalb ihrer Mauern folterte man den Menschen nicht, sondern beraubte ihn nur seiner Zukunft, was das langsamere und sicherere Verfahren ist.

54. A Héttorony azért volt félelmetes, mert onnan nem szoktak kivégzésre vinni senkit, hanem ott felejtették. – Die Sieben Türme waren deshalb furchtbar, weil man von dort niemanden zur Hinrichtung zu führen pflegte, sondern ihn dort vergaß.

55. A felejtés a zsarnokság legolcsóbb és legkegyetlenebb eszköze, mert nem igényel sem ítéletet, sem hóhért. – Das Vergessen ist das billigste und grausamste Werkzeug der Gewaltherrschaft, denn es erfordert weder Urteil noch Henker.

56. Kilenc évet töltött ott, 1541 őszétől 1550-ig, és ez alatt Magyarországon egy egész politikai nemzedék kicserélődött. – Neun Jahre verbrachte er dort, vom Herbst 1541 bis 1550, und in dieser Zeit wechselte in Ungarn eine ganze politische Generation.

57. Amikor bezárták, még Fráter György kormányzott Erdélyben; mire meghalt, Fráter Györgyöt is meggyilkolták Alvincen. – Als man ihn einschloss, regierte noch Frater György in Siebenbürgen; als er starb, war auch Frater György in Alvinc ermordet worden.

58. A fogság ideje nem áll meg, csak a foglyot hagyja mozdulatlanul, miközben a világ nélküle rendezi át magát. – Die Zeit der Gefangenschaft steht nicht still, sie lässt nur den Gefangenen unbeweglich, während die Welt sich ohne ihn neu ordnet.

59. Fiai többször kíséreltek meg váltságdíjat fizetni, és a tárgyalások mindannyiszor a Porta hallgatásába fulladtak. – Seine Söhne versuchten mehrfach, ein Lösegeld zu zahlen, und die Verhandlungen versandeten jedes Mal im Schweigen der Pforte.

60. Aki politikai okból fogoly, azt pénzért nem lehet kiváltani, mert nem a személye a zálog, hanem a hiánya. – Wer aus politischen Gründen gefangen ist, den kann man mit Geld nicht auslösen, denn nicht seine Person ist das Pfand, sondern sein Fehlen.

61. A magyar rendek is közbenjártak érte, de a kérelmeikre soha nem érkezett válasz, sem elutasító, sem elfogadó. – Auch die ungarischen Stände legten Fürsprache für ihn ein, doch auf ihre Bittschriften kam niemals eine Antwort, weder ablehnend noch zustimmend.

62. A válasz elmaradása a hatalom fölényének legtisztább kifejezése, mert azt üzeni, hogy a kérdés fel sem merül. – Das Ausbleiben der Antwort ist der reinste Ausdruck der Überlegenheit der Macht, denn es sagt, dass die Frage sich gar nicht stellt.

63. Felesége, Pemflinger Katalin, a magyar történelem egyik legszívósabb asszonya, egyedül tartotta össze a hatalmas birtokot. – Seine Gattin, Katalin Pemflinger, eine der zähesten Frauen der ungarischen Geschichte, hielt den ungeheuren Besitz allein zusammen.

64. Az ilyen asszonyok ritkán kapnak fejezetet a tankönyvekben, pedig a családok fennmaradása többnyire rajtuk fordult meg. – Solche Frauen erhalten in den Lehrbüchern selten ein Kapitel, obwohl das Fortbestehen der Familien meist von ihnen abhing.

65. Tinódi Lantos Sebestyén éneket szerzett a fogságáról, és ez az ének évtizedekig járta az országot. – Sebestyén Tinódi Lantos verfasste ein Lied über seine Gefangenschaft, und dieses Lied ging jahrzehntelang durch das Land.

66. A tizenhatodik századi Magyarországon a históriás ének volt a hírközlés és a gyász egyszerre működő formája. – Im Ungarn des sechzehnten Jahrhunderts war das Historienlied die zugleich wirkende Form der Nachrichtenübermittlung und der Trauer.

67. Amit ma sajtó, emlékezetpolitika és irodalom külön végez, azt akkor egyetlen lantos végezte el egyetlen dallamban. – Was heute Presse, Erinnerungspolitik und Literatur getrennt verrichten, verrichtete damals ein einziger Lautenspieler in einer einzigen Weise.

68. Gárdonyi ismerte ezeket az énekeket, és a regénye stílusa nem véletlenül idézi olykor a krónikás hangot. – Gárdonyi kannte diese Lieder, und der Stil seines Romans erinnert nicht von ungefähr bisweilen an den Ton des Chronisten.

69. A halál éve 1550, egyes források szerint 1551, és a pontos nap éppúgy ismeretlen, mint a sírja helye. – Das Todesjahr ist 1550, nach einigen Quellen 1551, und der genaue Tag ist ebenso unbekannt wie die Stelle seines Grabes.

70. Magyarország leggazdagabb főura jeltelenül tűnt el egy idegen város falai mögött, és ez a tény önmagában korrajz. – Der reichste Magnat Ungarns verschwand zeichenlos hinter den Mauern einer fremden Stadt, und diese Tatsache ist für sich genommen ein Zeitbild.

71. A regényben a fogság híre lassan szivárog haza, és minden hír kevesebb reményt hoz, mint az előző. – Im Roman sickert die Kunde von der Gefangenschaft langsam heim, und jede Nachricht bringt weniger Hoffnung als die vorige.

72. A remény lassú kihunyása fájdalmasabb, mint a hirtelen bizonyosság, mert megtiltja a gyászt, de nem engedi a bizakodást sem. – Das langsame Erlöschen der Hoffnung ist schmerzlicher als die plötzliche Gewissheit, denn es verbietet die Trauer und erlaubt doch auch die Zuversicht nicht.

73. A hozzátartozók évekig nem tudtak sem temetni, sem várni, és ez a kettős tilalom a fogság igazi büntetése. – Die Angehörigen konnten jahrelang weder begraben noch warten, und dieses doppelte Verbot ist die eigentliche Strafe der Gefangenschaft.

74. Gergely a következő évtizedben újra és újra visszatér ehhez a veszteséghez, és minden döntését ehhez méri. – Gergely kehrt im folgenden Jahrzehnt immer wieder zu diesem Verlust zurück und misst jede seiner Entscheidungen daran.

75. A regény cselekményének egyik fő hajtóereje éppen ez a jóvátehetetlenség érzése, amely később a konstantinápolyi útra viszi. – Eine der Haupttriebkräfte der Romanhandlung ist eben dieses Gefühl der Unwiederbringlichkeit, das ihn später auf den Weg nach Konstantinopel führt.

76. A harmadik nagy fejezet szabadítási kísérlete tehát nem kalandvágyból születik, hanem egy tizenöt éves fiú lelkiismeretéből. – Der Befreiungsversuch des dritten großen Kapitels entspringt somit nicht der Abenteuerlust, sondern dem Gewissen eines fünfzehnjährigen Jungen.

77. Gárdonyi ezzel a szállal köti össze a regény két felét, és ez a kötés erősebb minden történelmi kronológiánál. – Mit diesem Faden verbindet Gárdonyi die beiden Hälften des Romans, und diese Bindung ist fester als jede geschichtliche Zeitrechnung.

78. A magyar történelmi regény hagyományában ritka az ilyen szerkezeti fegyelem, mert a történelem maga ellenáll a formának. – In der Überlieferung des ungarischen historischen Romans ist eine solche bauliche Zucht selten, weil die Geschichte selbst sich der Form widersetzt.

79. Az író azonban nem a történelmet formálja meg, hanem egy ember viszonyát hozzá, és ez már megformálható. – Der Dichter formt jedoch nicht die Geschichte, sondern das Verhältnis eines Menschen zu ihr, und dieses lässt sich sehr wohl formen.

80. Történetileg Török Bálint elfogása nem egyedi eset volt, hanem egy módszer példája, amelyet a Porta rendszeresen alkalmazott. – Geschichtlich betrachtet war die Gefangennahme Bálint Törökʼs kein Einzelfall, sondern das Beispiel einer Methode, welche die Pforte planmäßig anwandte.

81. A hűbéres területek vezetőit rendszeresen a fővárosba rendelték, és aki egyszer odaérkezett, az többnyire ott is maradt. – Die Führer der lehnspflichtigen Gebiete bestellte man regelmäßig in die Hauptstadt, und wer einmal dort angelangt war, blieb meist auch dort.

82. Ez a gyakorlat évszázadokig működött a Balkánon, és a helyi elitek kiirtása nélkül biztosította az engedelmességet. – Diese Übung wirkte auf dem Balkan jahrhundertelang und sicherte den Gehorsam, ohne dass man die örtlichen Eliten hätte ausrotten müssen.

83. Az oszmán birodalom fölénye nem a kegyetlenségében rejlett, hanem az igazgatási türelmében, amely a magyar politikából hiányzott. – Die Überlegenheit des Osmanischen Reiches lag nicht in seiner Grausamkeit, sondern in seiner verwaltenden Geduld, die der ungarischen Politik fehlte.

84. A magyar urak évekre terveztek, a Porta évtizedekre, és ebből a különbségből következett minden további. – Die ungarischen Herren planten auf Jahre, die Pforte auf Jahrzehnte, und aus diesem Unterschied folgte alles Weitere.

85. Egy nemzet nem attól veszít, hogy rosszul harcol, hanem attól, hogy rövidebb időtávban gondolkodik az ellenfelénél. – Eine Nation verliert nicht dadurch, dass sie schlecht kämpft, sondern dadurch, dass sie in kürzeren Zeiträumen denkt als ihr Gegner.

86. A fejezet így nemcsak egy ember sorsát mondja el, hanem két államszervezet gondolkodási sebességének különbségét is. – Das Kapitel erzählt somit nicht nur das Schicksal eines Mannes, sondern auch den Unterschied in der Denkgeschwindigkeit zweier Staatsgebilde.

87. Gárdonyi mindezt nem fejti ki, csak megmutatja, és a megmutatás mindig maradandóbb a magyarázatnál. – Gárdonyi legt dies alles nicht dar, sondern zeigt es nur, und das Zeigen ist stets dauerhafter als die Erklärung.

88. A búcsú jelenete a regényben néhány sor csupán: egy kéz a fiú vállán, egy tekintet, egy félbehagyott mondat. – Die Abschiedsszene ist im Roman nur wenige Zeilen lang: eine Hand auf der Schulter des Jungen, ein Blick, ein abgebrochener Satz.

89. A félbehagyott mondat a legpontosabb irodalmi jelölése annak, amit a történelem nem enged befejezni. – Der abgebrochene Satz ist die genaueste dichterische Bezeichnung dessen, was die Geschichte nicht zu Ende führen lässt.

90. Az olvasó ezen a ponton veszíti el az utolsó felnőtt tekintélyt a regényben, és innentől a gyermekekre marad minden. – An dieser Stelle verliert der Leser die letzte erwachsene Autorität des Romans, und von nun an bleibt alles den Kindern überlassen.

91. A nemzedékváltás nem ünnepélyesen történik, hanem úgy, hogy az idősebbek egyszerűen nem térnek vissza. – Der Wechsel der Geschlechter vollzieht sich nicht feierlich, sondern dadurch, dass die Älteren einfach nicht zurückkehren.

92. Dobó István, aki a következő fejezetekben veszi át a mester szerepét, éppen ezt az űrt tölti be Gergely életében. – István Dobó, der in den folgenden Kapiteln die Rolle des Lehrmeisters übernimmt, füllt eben diese Leere in Gergelys Leben aus.

93. A pótolhatatlan embert nem lehet pótolni, csak folytatni, és a regény erkölcsi tanítása pontosan ennyi. – Den unersetzlichen Menschen kann man nicht ersetzen, sondern nur fortsetzen, und genau darin besteht die sittliche Lehre des Romans.

94. A magyar történelmi emlékezet Török Bálintot sokáig ellentmondásosan kezelte, hol árulónak, hol vértanúnak nevezve. – Das ungarische Geschichtsgedächtnis behandelte Bálint Török lange widersprüchlich und nannte ihn bald einen Verräter, bald einen Märtyrer.

95. A regény ezt a vitát egyetlen mozdulattal zárja le: nem minősíti, hanem szerethetővé teszi, és ezzel dönt. – Der Roman schließt diesen Streit mit einer einzigen Bewegung ab: Er bewertet ihn nicht, sondern macht ihn liebenswert, und damit entscheidet er.

96. Az irodalom hatalma abban áll, hogy nem ítéletet hoz, hanem viszonyt teremt, és a viszony tartósabb az ítéletnél. – Die Macht der Dichtung besteht darin, dass sie kein Urteil fällt, sondern ein Verhältnis stiftet, und das Verhältnis ist dauerhafter als das Urteil.

97. Ma minden magyar iskolás ismeri a nevét, jóllehet politikai pályájának részleteit alig néhány szakember tudja felidézni. – Heute kennt jedes ungarische Schulkind seinen Namen, obwohl die Einzelheiten seiner politischen Laufbahn kaum eine Handvoll Fachleute wiedergeben kann.

98. Ezt a halhatatlanságot nem a birtokainak, nem a seregének és nem a szövetségeinek köszönheti, hanem egyetlen könyvnek. – Diese Unsterblichkeit verdankt er weder seinen Gütern noch seinem Heer noch seinen Bündnissen, sondern einem einzigen Buche.

99. A Héttorony falai ma is állnak Isztambulban, és a látogatók többsége nem tudja, hogy egy magyar főúr halt meg mögöttük. – Die Mauern der Sieben Türme stehen noch heute in Istanbul, und die Mehrzahl der Besucher weiß nicht, dass hinter ihnen ein ungarischer Magnat gestorben ist.

100. A regény ezt a tudást őrzi meg helyettünk, és emiatt tekinthető Gárdonyi műve nem szórakoztatásnak, hanem emlékezetnek. – Der Roman bewahrt dieses Wissen stellvertretend für uns, und deshalb darf Gárdonyis Werk nicht als Unterhaltung, sondern als Erinnerung gelten.

(aufklappen)magyar

1. Buda elfoglalása után a szultáni tábor nem bontott sátrat, mert a hadjárat legfontosabb művelete még hátravolt, és ez a művelet egyetlen emberre irányult.

2. A hadtörténet rendszerint a várak elestét jegyzi fel, holott a döntő fogások gyakran egy-egy személy körül zárulnak be.

3. Török Bálint ekkor negyvenéves elmúlt, és Magyarország legvagyonosabb, legkatonásabb és legkiszámíthatatlanabb főura volt.

4. Szigetvár, Debrecen, Somogy és a Dunántúl jelentős része tartozott hozzá, vagyis egy középhatalomnyi erő egyetlen akarat alatt.

5. Aki ekkora erőt birtokol, az nem lehet semleges, mert a semlegesség kizárólag a gyengék luxusa.

6. Pályája során többször váltott oldalt Ferdinánd és Szapolyai között, és ezt a kortársak sem tekintették különösnek.

7. A kettős királyság korában a hűség nem erkölcsi állandó volt, hanem folyamatosan újratárgyalt viszony két bizonytalan hatalom között.

8. A későbbi nemzedékek árulást emlegettek, pedig az adott helyzetben az oldalváltás nem bűn volt, hanem a fennmaradás technikája.

9. A szultán mindezt pontosan tudta, és éppen ezért nem az árulót látta benne, hanem a veszélyt.

10. A keleti államrezon nem a múltbeli hűtlenséget bünteti, hanem a jövőbeli cselekvőképességet semlegesíti.

11. Egy elfoglalt ország akkor válik tartósan birtokolhatóvá, ha kiemelik belőle azt a néhány embert, aki köré sereg gyűlhetne.

12. Buda elfoglalása fal ellen irányult, Török Bálint elfogása azonban a magyar ellenállás gerince ellen.

13. Ezért nem tévedés azt állítani, hogy augusztus utolsó napjaiban nem a város esett el elsősorban, hanem egy hadvezér.

14. A vacsora estéjén a sátrak között zene szólt, és a magyar urak lassanként vették észre, hogy a kíséretük elfogyott.

15. Fráter Györgyöt, Petrovics Pétert és a többieket másnap elbocsátották, Török Bálintot azonban nem szólították.

16. A ki nem mondott név a keleti udvarban ítéletet jelentett, és aki a felsorolásból kimaradt, az már el volt különítve.

17. Nem közölték vele, hogy fogoly, nem vették el a kardját, és a sátrába sem állítottak őrt az első órákban.

18. A fogság ekkor még csak egy hiány volt: a távozás engedélyének hiánya, amelyet senki sem tagadott meg, mert senki sem adott meg.

19. A hatalom akkor a legerősebb, amikor nem kell parancsolnia, mert az alárendelt már magától nem mozdul.

20. Gárdonyi ezt a jelenetsort a regény leglassabb tempójában írja meg, és a lassúság maga a fojtogatás ábrázolása.

21. A tábor nem börtön, mégis kijárat nélküli, mert nem a fal tartja bent az embert, hanem a körülállók udvariassága.

22. A második napon ajándékokat hoztak: kaftánt, lovat, drágaköves szablyát, mintha valami magas kitüntetés készülne.

23. Az ajándék a keleti diplomáciában sohasem ártatlan, mert az elfogadás mindig alárendelő aktus, a visszautasítás pedig hadüzenet.

24. Török Bálint elfogadta a kaftánt, és ezzel a mozdulattal a saját fogságát is elfogadta, mert más választása nem volt.

25. A regényben ez a pillanat egyetlen fél mondat, a történelemben viszont egy évtized szenvedésének kezdete.

26. Gergely a sátor előtt várakozott, és látta, hogy a gazdája arca megváltozik, jóllehet egyetlen szó sem hangzott el.

27. A gyermeki megfigyelés itt pontosabb minden krónikánál, mert a gyermek nem az eseményt látja, hanem az arcot.

28. Gárdonyi egész történelemszemlélete ebben az eljárásban rejlik: a nagy politikát mindig egy alacsonyabb szemmagasságból mutatja.

29. Aki felülről néz, összefüggéseket lát, aki alulról, az következményeket, és a regény az utóbbit tartja igazabbnak.

30. A harmadik napon a főurat átvezették a nagyvezír sátrába, és onnan már nem tért vissza a sajátjába.

31. Ekkor közölték vele, hogy a szultán vendégként magával viszi Konstantinápolyba, ahol méltó ellátásban lesz része.

32. A „vendég” szó ebben a mondatban ugyanazt a szerepet játssza, mint az „egyelőre” a királyfi ügyében.

33. A hatalmi nyelv mindig eufemizmusokból épül, és minél szelídebb egy kifejezés, annál végérvényesebb, amit takar.

34. Török Bálint nem tiltakozott, nem könyörgött, és a kortárs források egybehangzóan hallgatásáról tudósítanak.

35. A hallgatás a legyőzött ember utolsó tulajdona, mert ez az egyetlen, amit a győztes nem vehet el tőle.

36. Két fia, János és Ferenc, ekkor még szabadon volt, és az apa minden gondolata rájuk irányult.

37. A regényben a két fiú Gergely játszótársa volt, és így a történelmi csapás egy gyermekbarátság szövetén keresztül válik érzékelhetővé.

38. Az író nem statisztikával mér, hanem viszonyokkal, mert a veszteséget csak az érti meg, akinek volt mit veszítenie.

39. Az utolsó üzenet, amelyet a főúr a családjának küldött, arra intett, hogy Szigetvárt semmiképpen ne adják fel érte cserébe.

40. Ez a mondat teszi őt tragikus hőssé, mert benne az ember tudatosan mond le a saját szabadságáról egy erősség javára.

41. A vár, amelyet így megmentett, huszonöt évvel később Zrínyi Miklós alatt lett a magyar hősiesség legfényesebb helyszíne.

42. A történelem összefüggései ritkán láthatók a jelenben, és aki áldozatot hoz, sohasem tudja, mit alapoz meg vele.

43. Szeptember elején a szultáni had megindult délnek, és a menetoszlop közepén egy jól őrzött szekér haladt.

44. A magyar főurat nem láncolták meg, nem alázták meg nyilvánosan, és ez a kímélet rangjának szólt, nem a személyének.

45. A rabságnak fokozatai vannak, és a legmagasabb fokozat mindig a legkényelmesebb, ugyanakkor a legreménytelenebb is.

46. Az út Nándorfehérváron, Szófián és Drinápolyon át vezetett, és hetekig tartott a poros balkáni hadiúton.

47. Minden megtett mérföld egy-egy fokkal csökkentette a visszatérés esélyét, mert a távolság maga is a fogság része.

48. Gergely ekkor már a nádasban bujkált, és soha többé nem látta viszont azt az embert, aki apja helyett apja volt.

49. A regény szerkezete itt egy második árvaságot ábrázol, amely súlyosabb az elsőnél, mert ezt már tudatosan éli meg.

50. Az első árvaság elvette az anyját, a második a hazáját és a példaképét, és a kettő között alig telt el hat esztendő.

51. Konstantinápolyban a Héttorony börtönébe zárták, amelyet a törökök Jedikulénak neveztek.

52. Ez az erőd nem közönséges tömlöc volt, hanem az állami foglyok háza, ahol követek, hercegek és bukott vezérek éltek.

53. A falai között nem kínozták az embert, csak megfosztották a jövőjétől, ami a lassúbb és biztosabb eljárás.

54. A Héttorony azért volt félelmetes, mert onnan nem szoktak kivégzésre vinni senkit, hanem ott felejtették.

55. A felejtés a zsarnokság legolcsóbb és legkegyetlenebb eszköze, mert nem igényel sem ítéletet, sem hóhért.

56. Kilenc évet töltött ott, 1541 őszétől 1550-ig, és ez alatt Magyarországon egy egész politikai nemzedék kicserélődött.

57. Amikor bezárták, még Fráter György kormányzott Erdélyben; mire meghalt, Fráter Györgyöt is meggyilkolták Alvincen.

58. A fogság ideje nem áll meg, csak a foglyot hagyja mozdulatlanul, miközben a világ nélküle rendezi át magát.

59. Fiai többször kíséreltek meg váltságdíjat fizetni, és a tárgyalások mindannyiszor a Porta hallgatásába fulladtak.

60. Aki politikai okból fogoly, azt pénzért nem lehet kiváltani, mert nem a személye a zálog, hanem a hiánya.

61. A magyar rendek is közbenjártak érte, de a kérelmeikre soha nem érkezett válasz, sem elutasító, sem elfogadó.

62. A válasz elmaradása a hatalom fölényének legtisztább kifejezése, mert azt üzeni, hogy a kérdés fel sem merül.

63. Felesége, Pemflinger Katalin, a magyar történelem egyik legszívósabb asszonya, egyedül tartotta össze a hatalmas birtokot.

64. Az ilyen asszonyok ritkán kapnak fejezetet a tankönyvekben, pedig a családok fennmaradása többnyire rajtuk fordult meg.

65. Tinódi Lantos Sebestyén éneket szerzett a fogságáról, és ez az ének évtizedekig járta az országot.

66. A tizenhatodik századi Magyarországon a históriás ének volt a hírközlés és a gyász egyszerre működő formája.

67. Amit ma sajtó, emlékezetpolitika és irodalom külön végez, azt akkor egyetlen lantos végezte el egyetlen dallamban.

68. Gárdonyi ismerte ezeket az énekeket, és a regénye stílusa nem véletlenül idézi olykor a krónikás hangot.

69. A halál éve 1550, egyes források szerint 1551, és a pontos nap éppúgy ismeretlen, mint a sírja helye.

70. Magyarország leggazdagabb főura jeltelenül tűnt el egy idegen város falai mögött, és ez a tény önmagában korrajz.

71. A regényben a fogság híre lassan szivárog haza, és minden hír kevesebb reményt hoz, mint az előző.

72. A remény lassú kihunyása fájdalmasabb, mint a hirtelen bizonyosság, mert megtiltja a gyászt, de nem engedi a bizakodást sem.

73. A hozzátartozók évekig nem tudtak sem temetni, sem várni, és ez a kettős tilalom a fogság igazi büntetése.

74. Gergely a következő évtizedben újra és újra visszatér ehhez a veszteséghez, és minden döntését ehhez méri.

75. A regény cselekményének egyik fő hajtóereje éppen ez a jóvátehetetlenség érzése, amely később a konstantinápolyi útra viszi.

76. A harmadik nagy fejezet szabadítási kísérlete tehát nem kalandvágyból születik, hanem egy tizenöt éves fiú lelkiismeretéből.

77. Gárdonyi ezzel a szállal köti össze a regény két felét, és ez a kötés erősebb minden történelmi kronológiánál.

78. A magyar történelmi regény hagyományában ritka az ilyen szerkezeti fegyelem, mert a történelem maga ellenáll a formának.

79. Az író azonban nem a történelmet formálja meg, hanem egy ember viszonyát hozzá, és ez már megformálható.

80. Történetileg Török Bálint elfogása nem egyedi eset volt, hanem egy módszer példája, amelyet a Porta rendszeresen alkalmazott.

81. A hűbéres területek vezetőit rendszeresen a fővárosba rendelték, és aki egyszer odaérkezett, az többnyire ott is maradt.

82. Ez a gyakorlat évszázadokig működött a Balkánon, és a helyi elitek kiirtása nélkül biztosította az engedelmességet.

83. Az oszmán birodalom fölénye nem a kegyetlenségében rejlett, hanem az igazgatási türelmében, amely a magyar politikából hiányzott.

84. A magyar urak évekre terveztek, a Porta évtizedekre, és ebből a különbségből következett minden további.

85. Egy nemzet nem attól veszít, hogy rosszul harcol, hanem attól, hogy rövidebb időtávban gondolkodik az ellenfelénél.

86. A fejezet így nemcsak egy ember sorsát mondja el, hanem két államszervezet gondolkodási sebességének különbségét is.

87. Gárdonyi mindezt nem fejti ki, csak megmutatja, és a megmutatás mindig maradandóbb a magyarázatnál.

88. A búcsú jelenete a regényben néhány sor csupán: egy kéz a fiú vállán, egy tekintet, egy félbehagyott mondat.

89. A félbehagyott mondat a legpontosabb irodalmi jelölése annak, amit a történelem nem enged befejezni.

90. Az olvasó ezen a ponton veszíti el az utolsó felnőtt tekintélyt a regényben, és innentől a gyermekekre marad minden.

91. A nemzedékváltás nem ünnepélyesen történik, hanem úgy, hogy az idősebbek egyszerűen nem térnek vissza.

92. Dobó István, aki a következő fejezetekben veszi át a mester szerepét, éppen ezt az űrt tölti be Gergely életében.

93. A pótolhatatlan embert nem lehet pótolni, csak folytatni, és a regény erkölcsi tanítása pontosan ennyi.

94. A magyar történelmi emlékezet Török Bálintot sokáig ellentmondásosan kezelte, hol árulónak, hol vértanúnak nevezve.

95. A regény ezt a vitát egyetlen mozdulattal zárja le: nem minősíti, hanem szerethetővé teszi, és ezzel dönt.

96. Az irodalom hatalma abban áll, hogy nem ítéletet hoz, hanem viszonyt teremt, és a viszony tartósabb az ítéletnél.

97. Ma minden magyar iskolás ismeri a nevét, jóllehet politikai pályájának részleteit alig néhány szakember tudja felidézni.

98. Ezt a halhatatlanságot nem a birtokainak, nem a seregének és nem a szövetségeinek köszönheti, hanem egyetlen könyvnek.

99. A Héttorony falai ma is állnak Isztambulban, és a látogatók többsége nem tudja, hogy egy magyar főúr halt meg mögöttük.

100. A regény ezt a tudást őrzi meg helyettünk, és emiatt tekinthető Gárdonyi műve nem szórakoztatásnak, hanem emlékezetnek.

(aufklappen)német

1. Nach der Einnahme Budas brach das sultanische Lager die Zelte nicht ab, denn die wichtigste Handlung des Feldzugs stand noch aus, und sie galt einem einzigen Manne.

2. Die Kriegsgeschichte verzeichnet gewöhnlich den Fall der Burgen, dabei schließen sich die entscheidenden Griffe oft um eine einzelne Person.

3. Bálint Török war damals über vierzig Jahre alt und der reichste, kriegerischste und unberechenbarste Magnat Ungarns.

4. Szigetvár, Debrecen, das Komitat Somogy und ein beträchtlicher Teil Transdanubiens gehörten ihm, mithin die Kraft einer Mittelmacht unter einem einzigen Willen.

5. Wer eine solche Macht besitzt, kann nicht neutral sein, denn die Neutralität ist ausschließlich der Luxus der Schwachen.

6. Im Laufe seiner Laufbahn wechselte er mehrfach die Seite zwischen Ferdinand und Szapolyai, und selbst die Zeitgenossen fanden daran nichts Besonderes.

7. Im Zeitalter der Doppelkönigswahl war die Treue keine sittliche Konstante, sondern ein fortwährend neu verhandeltes Verhältnis zwischen zwei ungewissen Mächten.

8. Spätere Geschlechter sprachen von Verrat, obwohl der Seitenwechsel in jener Lage keine Sünde war, sondern die Technik des Überlebens.

9. Der Sultan wusste dies genau, und eben darum sah er in ihm nicht den Verräter, sondern die Gefahr.

10. Die östliche Staatsräson bestraft nicht die vergangene Untreue, sondern schaltet die künftige Handlungsfähigkeit aus.

11. Ein erobertes Land wird erst dann dauerhaft besitzbar, wenn man jene wenigen Männer aus ihm heraushebt, um die sich ein Heer sammeln könnte.

12. Die Einnahme Budas richtete sich gegen eine Mauer, die Gefangennahme Bálint Törökʼs jedoch gegen das Rückgrat des ungarischen Widerstandes.

13. Darum ist es kein Irrtum zu behaupten, in den letzten Augusttagen sei nicht in erster Linie die Stadt gefallen, sondern ein Feldherr.

14. Am Abend des Gastmahls erklang Musik zwischen den Zelten, und die ungarischen Herren bemerkten erst nach und nach, dass ihr Gefolge dahingeschwunden war.

15. Frater György, Péter Petrovics und die Übrigen entließ man am folgenden Tage, Bálint Török hingegen rief man nicht auf.

16. Der nicht ausgesprochene Name bedeutete am östlichen Hofe ein Urteil, und wer in der Aufzählung fehlte, war bereits ausgesondert.

17. Man teilte ihm nicht mit, dass er gefangen sei, nahm ihm den Säbel nicht ab und stellte auch in den ersten Stunden keine Wache vor sein Zelt.

18. Die Gefangenschaft war zu diesem Zeitpunkt nur ein Fehlen: das Fehlen der Erlaubnis zum Aufbruch, die niemand verweigerte, weil niemand sie erteilte.

19. Die Macht ist dann am stärksten, wenn sie nicht befehlen muss, weil der Untergebene sich schon von selbst nicht mehr rührt.

20. Gárdonyi gestaltet diese Szenenfolge im langsamsten Tempo des Romans, und die Langsamkeit ist selbst die Darstellung des Erstickens.

21. Das Lager ist kein Kerker und dennoch ohne Ausgang, denn nicht die Mauer hält den Menschen fest, sondern die Höflichkeit der Umstehenden.

22. Am zweiten Tage brachte man Geschenke: einen Kaftan, ein Pferd, einen edelsteinbesetzten Säbel, als bereite sich eine hohe Auszeichnung vor.

23. Das Geschenk ist in der östlichen Staatskunst niemals unschuldig, denn die Annahme ist stets ein Akt der Unterordnung, die Zurückweisung aber eine Kriegserklärung.

24. Bálint Török nahm den Kaftan an, und mit dieser Gebärde nahm er auch die eigene Gefangenschaft an, denn eine andere Wahl blieb ihm nicht.

25. Im Roman ist dieser Augenblick ein einziger halber Satz, in der Geschichte hingegen der Beginn eines Jahrzehnts des Leidens.

26. Gergely wartete vor dem Zelt und sah, wie sich das Gesicht seines Herrn veränderte, obgleich kein einziges Wort gefallen war.

27. Die kindliche Beobachtung ist hier genauer als jede Chronik, denn das Kind sieht nicht das Ereignis, sondern das Antlitz.

28. Gárdonyis gesamte Geschichtsauffassung liegt in diesem Verfahren: Die große Politik zeigt er stets aus einer niedrigeren Augenhöhe.

29. Wer von oben blickt, sieht Zusammenhänge, wer von unten, sieht Folgen, und der Roman hält das Letztere für wahrer.

30. Am dritten Tage führte man den Magnaten in das Zelt des Großwesirs hinüber, und von dort kehrte er nicht mehr in das seine zurück.

31. Nun eröffnete man ihm, der Sultan nehme ihn als Gast mit nach Konstantinopel, wo ihm eine würdige Versorgung zuteilwerde.

32. Das Wort „Gast“ spielt in diesem Satze dieselbe Rolle wie das „vorläufig“ in der Angelegenheit des Königssohnes.

33. Die Sprache der Macht baut sich stets aus Beschönigungen auf, und je milder ein Ausdruck ist, desto endgültiger ist das, was er verdeckt.

34. Bálint Török widersprach nicht und flehte nicht, und die zeitgenössischen Quellen berichten übereinstimmend von seinem Schweigen.

35. Das Schweigen ist der letzte Besitz des Besiegten, denn es ist das Einzige, was der Sieger ihm nicht nehmen kann.

36. Seine beiden Söhne, János und Ferenc, waren zu dieser Zeit noch frei, und alle Gedanken des Vaters richteten sich auf sie.

37. Im Roman waren die beiden Knaben Gergelys Spielgefährten, und so wird der geschichtliche Schlag durch das Gewebe einer Kinderfreundschaft hindurch spürbar.

38. Der Dichter misst nicht mit Zahlen, sondern mit Beziehungen, denn den Verlust begreift nur, wer etwas zu verlieren hatte.

39. Die letzte Botschaft, die der Magnat seiner Familie sandte, mahnte, man solle Szigetvár unter keinen Umständen als Gegenleistung für ihn preisgeben.

40. Dieser Satz macht ihn zum tragischen Helden, denn in ihm verzichtet ein Mensch bewusst auf die eigene Freiheit zugunsten einer Festung.

41. Die Burg, die er auf diese Weise rettete, wurde fünfundzwanzig Jahre später unter Miklós Zrínyi zum glänzendsten Schauplatz ungarischen Heldenmutes.

42. Die Zusammenhänge der Geschichte sind in der Gegenwart selten sichtbar, und wer ein Opfer bringt, weiß niemals, was er damit begründet.

43. Anfang September setzte sich das sultanische Heer nach Süden in Bewegung, und in der Mitte der Marschsäule fuhr ein wohlbewachter Wagen.

44. Den ungarischen Magnaten legte man nicht in Ketten und demütigte ihn nicht öffentlich, und diese Schonung galt seinem Rang, nicht seiner Person.

45. Die Gefangenschaft kennt Abstufungen, und die höchste Stufe ist stets die bequemste und zugleich die aussichtsloseste.

46. Der Weg führte über Belgrad, Sofia und Adrianopel und dauerte Wochen auf der staubigen Heerstraße des Balkans.

47. Jede zurückgelegte Meile verminderte die Aussicht auf Rückkehr um einen Grad, denn die Entfernung selbst ist ein Teil der Gefangenschaft.

48. Gergely hielt sich zu dieser Zeit bereits im Schilf verborgen und sah jenen Mann niemals wieder, der ihm anstelle des Vaters Vater gewesen war.

49. Der Aufbau des Romans stellt hier eine zweite Verwaisung dar, die schwerer wiegt als die erste, weil er sie nun bewusst durchlebt.

50. Die erste Verwaisung nahm ihm die Mutter, die zweite das Vaterland und das Vorbild, und zwischen beiden lagen kaum sechs Jahre.

51. In Konstantinopel sperrte man ihn in das Gefängnis der Sieben Türme, das die Türken Yedikule nannten.

52. Diese Festung war kein gewöhnlicher Kerker, sondern das Haus der Staatsgefangenen, in dem Gesandte, Fürsten und gestürzte Feldherren lebten.

53. Innerhalb ihrer Mauern folterte man den Menschen nicht, sondern beraubte ihn nur seiner Zukunft, was das langsamere und sicherere Verfahren ist.

54. Die Sieben Türme waren deshalb furchtbar, weil man von dort niemanden zur Hinrichtung zu führen pflegte, sondern ihn dort vergaß.

55. Das Vergessen ist das billigste und grausamste Werkzeug der Gewaltherrschaft, denn es erfordert weder Urteil noch Henker.

56. Neun Jahre verbrachte er dort, vom Herbst 1541 bis 1550, und in dieser Zeit wechselte in Ungarn eine ganze politische Generation.

57. Als man ihn einschloss, regierte noch Frater György in Siebenbürgen; als er starb, war auch Frater György in Alvinc ermordet worden.

58. Die Zeit der Gefangenschaft steht nicht still, sie lässt nur den Gefangenen unbeweglich, während die Welt sich ohne ihn neu ordnet.

59. Seine Söhne versuchten mehrfach, ein Lösegeld zu zahlen, und die Verhandlungen versandeten jedes Mal im Schweigen der Pforte.

60. Wer aus politischen Gründen gefangen ist, den kann man mit Geld nicht auslösen, denn nicht seine Person ist das Pfand, sondern sein Fehlen.

61. Auch die ungarischen Stände legten Fürsprache für ihn ein, doch auf ihre Bittschriften kam niemals eine Antwort, weder ablehnend noch zustimmend.

62. Das Ausbleiben der Antwort ist der reinste Ausdruck der Überlegenheit der Macht, denn es sagt, dass die Frage sich gar nicht stellt.

63. Seine Gattin, Katalin Pemflinger, eine der zähesten Frauen der ungarischen Geschichte, hielt den ungeheuren Besitz allein zusammen.

64. Solche Frauen erhalten in den Lehrbüchern selten ein Kapitel, obwohl das Fortbestehen der Familien meist von ihnen abhing.

65. Sebestyén Tinódi Lantos verfasste ein Lied über seine Gefangenschaft, und dieses Lied ging jahrzehntelang durch das Land.

66. Im Ungarn des sechzehnten Jahrhunderts war das Historienlied die zugleich wirkende Form der Nachrichtenübermittlung und der Trauer.

67. Was heute Presse, Erinnerungspolitik und Literatur getrennt verrichten, verrichtete damals ein einziger Lautenspieler in einer einzigen Weise.

68. Gárdonyi kannte diese Lieder, und der Stil seines Romans erinnert nicht von ungefähr bisweilen an den Ton des Chronisten.

69. Das Todesjahr ist 1550, nach einigen Quellen 1551, und der genaue Tag ist ebenso unbekannt wie die Stelle seines Grabes.

70. Der reichste Magnat Ungarns verschwand zeichenlos hinter den Mauern einer fremden Stadt, und diese Tatsache ist für sich genommen ein Zeitbild.

71. Im Roman sickert die Kunde von der Gefangenschaft langsam heim, und jede Nachricht bringt weniger Hoffnung als die vorige.

72. Das langsame Erlöschen der Hoffnung ist schmerzlicher als die plötzliche Gewissheit, denn es verbietet die Trauer und erlaubt doch auch die Zuversicht nicht.

73. Die Angehörigen konnten jahrelang weder begraben noch warten, und dieses doppelte Verbot ist die eigentliche Strafe der Gefangenschaft.

74. Gergely kehrt im folgenden Jahrzehnt immer wieder zu diesem Verlust zurück und misst jede seiner Entscheidungen daran.

75. Eine der Haupttriebkräfte der Romanhandlung ist eben dieses Gefühl der Unwiederbringlichkeit, das ihn später auf den Weg nach Konstantinopel führt.

76. Der Befreiungsversuch des dritten großen Kapitels entspringt somit nicht der Abenteuerlust, sondern dem Gewissen eines fünfzehnjährigen Jungen.

77. Mit diesem Faden verbindet Gárdonyi die beiden Hälften des Romans, und diese Bindung ist fester als jede geschichtliche Zeitrechnung.

78. In der Überlieferung des ungarischen historischen Romans ist eine solche bauliche Zucht selten, weil die Geschichte selbst sich der Form widersetzt.

79. Der Dichter formt jedoch nicht die Geschichte, sondern das Verhältnis eines Menschen zu ihr, und dieses lässt sich sehr wohl formen.

80. Geschichtlich betrachtet war die Gefangennahme Bálint Törökʼs kein Einzelfall, sondern das Beispiel einer Methode, welche die Pforte planmäßig anwandte.

81. Die Führer der lehnspflichtigen Gebiete bestellte man regelmäßig in die Hauptstadt, und wer einmal dort angelangt war, blieb meist auch dort.

82. Diese Übung wirkte auf dem Balkan jahrhundertelang und sicherte den Gehorsam, ohne dass man die örtlichen Eliten hätte ausrotten müssen.

83. Die Überlegenheit des Osmanischen Reiches lag nicht in seiner Grausamkeit, sondern in seiner verwaltenden Geduld, die der ungarischen Politik fehlte.

84. Die ungarischen Herren planten auf Jahre, die Pforte auf Jahrzehnte, und aus diesem Unterschied folgte alles Weitere.

85. Eine Nation verliert nicht dadurch, dass sie schlecht kämpft, sondern dadurch, dass sie in kürzeren Zeiträumen denkt als ihr Gegner.

86. Das Kapitel erzählt somit nicht nur das Schicksal eines Mannes, sondern auch den Unterschied in der Denkgeschwindigkeit zweier Staatsgebilde.

87. Gárdonyi legt dies alles nicht dar, sondern zeigt es nur, und das Zeigen ist stets dauerhafter als die Erklärung.

88. Die Abschiedsszene ist im Roman nur wenige Zeilen lang: eine Hand auf der Schulter des Jungen, ein Blick, ein abgebrochener Satz.

89. Der abgebrochene Satz ist die genaueste dichterische Bezeichnung dessen, was die Geschichte nicht zu Ende führen lässt.

90. An dieser Stelle verliert der Leser die letzte erwachsene Autorität des Romans, und von nun an bleibt alles den Kindern überlassen.

91. Der Wechsel der Geschlechter vollzieht sich nicht feierlich, sondern dadurch, dass die Älteren einfach nicht zurückkehren.

92. István Dobó, der in den folgenden Kapiteln die Rolle des Lehrmeisters übernimmt, füllt eben diese Leere in Gergelys Leben aus.

93. Den unersetzlichen Menschen kann man nicht ersetzen, sondern nur fortsetzen, und genau darin besteht die sittliche Lehre des Romans.

94. Das ungarische Geschichtsgedächtnis behandelte Bálint Török lange widersprüchlich und nannte ihn bald einen Verräter, bald einen Märtyrer.

95. Der Roman schließt diesen Streit mit einer einzigen Bewegung ab: Er bewertet ihn nicht, sondern macht ihn liebenswert, und damit entscheidet er.

96. Die Macht der Dichtung besteht darin, dass sie kein Urteil fällt, sondern ein Verhältnis stiftet, und das Verhältnis ist dauerhafter als das Urteil.

97. Heute kennt jedes ungarische Schulkind seinen Namen, obwohl die Einzelheiten seiner politischen Laufbahn kaum eine Handvoll Fachleute wiedergeben kann.

98. Diese Unsterblichkeit verdankt er weder seinen Gütern noch seinem Heer noch seinen Bündnissen, sondern einem einzigen Buche.

99. Die Mauern der Sieben Türme stehen noch heute in Istanbul, und die Mehrzahl der Besucher weiß nicht, dass hinter ihnen ein ungarischer Magnat gestorben ist.

100. Der Roman bewahrt dieses Wissen stellvertretend für uns, und deshalb darf Gárdonyis Werk nicht als Unterhaltung, sondern als Erinnerung gelten.